Chemtrail állásfoglalás

Chemtrail, szórnak, felhővetés, háttérhatalom... Ellepi a világhálót az alapvető fizikai ismeretek hiányából, a fokozódó tudományellenességből, az összeesküvés-elméletek soha nem látott mértékű terjedéséből és a közösségi média kártékony hatásaiból táplálkozó hamis információk hada. Ilyen témakör ez is.

Közel évszázados fényképek, melyeken már látszanak a kondenzcsíkok, fizikai folyamatok és a felhőképződés alapjainak megemlítése sem tántorít el sokakat attól, hogy az egünkön megjelenő kondenzcsíkok kapcsán ne kiáltsanak farkast. Azaz: szögezzük le az elején: chemtrail egy összeesküvés-elmélet. Hívei szerint a repülőgépek szándékosan mérgező aeroszol-részecskéket permeteznek az atmoszférába „rejtett” célokból (pl. időjárás-manipuláció, népességkontroll, stb.). Ezzel szemben a tudományos vizsgálatok és mérések azt mutatják, hogy a repülőgépek mögötti sávok  kondenzcsíkok (contrails) keletkezési mechanizmusa jól ismert, kísérleti és megfigyelési adatokkal alátámasztott, és minden látszólag „szokatlan” tulajdonságuk (perzisztencia, szétnyílás, „cirrus-felhőssé válás”) magyarázható fizikai folyamatokkal.

A kondenzcsíkok (contrails) fizikája:

1. Honnan jönnek a csíkok?

A sugárhajtású repülőgépek égéstermékei nagy mennyiségű vízgőzt és finom részecskét (kihűléskor kondenzációs magokként működő szén- és egyéb aeroszol-részecskét) tartalmaznak. Magas repülési magasságon (≈8–12 km), ahol a levegő nagyon hideg és gyakran túltelített, ezen "kipufogógázok" vízgőze azonnal kondenzálódik, majd fagyva jégkristályokat hoz létre — ez a látható fehér sáv.

2. Miért maradnak meg egyes csíkok sokáig, míg mások elillannak?

A kondenzcsík tartóssága a környező levegő relatív páratartalmától és hőmérsékletétől függ. Ha a légréteg relatív páratartalma telített vagy közel van hozzá, a frissen képződött jégkristályok nem párolognak el, hanem szétszóródnak és a csík „kiterül” — így alakulhat ki nagyobb, hosszú életű felhőcsík (contrail cirrus). Ha a környező levegő száraz, a csík jégkristályai gyorsan szublimálnak (elpárolognak), ezért a csík percek alatt eltűnik.

3. Miért „terjed” és miért vált „felhőssé”?

A jégkristályok légmozgások (szél, turbulencia) hatására szétszóródnak és a csík átalakul, hasonlóan ahhoz, ahogy a természetes cirrusfelhők is keletkeznek és változnak. A meteorológiai rétegek stabilitása és áramlási viszonyai meghatározzák a végső morfológiát.

Mik a kondenzcsíkok összetevői?

Főként jégkristályok (a kipufogóból származó vízgőz fagyásából), valamint nyomokban égéstermékek (CO2, NOx, kis mennyiségű szén). Ezek összetétele jól ismert, mérésekkel igazolt, és nem felel meg annak, amit a chemtrail-elméletek „permetezésként” feltételeznek.

Miért lehet mégis félrevezető?

Hosszú, kiterjedt kondenzcsíkok → nem titkos permetezés, hanem magas páratartalom + nagy forgalom + kedvező szélviszonyok. Több gép egymás után hasonló csíkot hagyva akár egybefüggő „felhősávot” képezhet.

Szokatlan alakú csíkok → magasabb légköri szél- és rétegződési viszonyok, illetve a levegő turbulenciája alakítja ezeket.

Megnövekedett repülési forgalom és több megfigyelés → az internet és az okostelefonok korában többen figyelnek fel a jelenségre, így több „észlelés” születik, nem feltétlenül több titkos tevékenység.

Miért irreális a chemtrail-hipotézis műszaki és logisztikai szempontból?

Óriási mennyiségek kellenének: a nagyterületre kiterjedő, tartós aeroszol-permetezéshez hatalmas mennyiségű anyagot kellene mozgatni és kijuttatni folyamatosan — ezt a repülőgép-kapacitás, üzemanyag-igény és költségek nem támasztják alá.

Mérési adatok: A légkörkutatás, légi mintavételek és földi mérések (, melyek közül nincsenek betiltva egyes elemek mérései sem) nem találtak mérhető nyomokat olyan anyagokra, amelyek széles körű, titkos permetezést igazolnának. Az aeroszol-összetételek megfelelnek a várható ipari és természetes forrásoknak.

Logisztika és titoktartás: elképzelhetetlenül sok érintett szervezet (légi társaságok, repülőterek, szabályozó hatóságok, kiszolgáló személyzet) kellene egy ilyen program titokban tartásához.

A légkörkutatók, meteorológusok és emissziókat vizsgáló kutatók egyaránt azt mondják: a kondenzcsík-jelenségek megértéséhez nincs szükség „chemtrail” magyarázatra. A kondenzcsíkok fizikai magyarázatai (hőmérséklet, páratartalom, turbulencia, összetétel) jól reprodukálhatók modellekkel és mérésekkel. Számos hiteles forrás — pl. NASA, NOAA, WMO — részletes ismertetést ad a kondenzcsíkokról és azok radiatív hatásáról.

A repülés éghajlati kényszerét duplázzák a kondenzcsíkok:

A repülés éghajlati hatása kettős: egyrészt közvetlenül az üvegházhatású gázok (elsősorban CO₂) kibocsátásából, másrészt közvetve a kondenzcsíkok és az ezekből képződő vékony fátyolfelhők (contrail cirrus) sugárzási hatásából adódik. A CO₂ kibocsátása hosszú távon halmozódik a légkörben, míg a kondenzcsíkok rövid élettartamúak, de nagy forgalmú útvonalak felett összeadódva jelentős éghajlati kényszert okoznak. A tudományos becslések szerint a globális repülés teljes éghajlati hatásának körülbelül fele közvetlenül a CO₂-emisszióhoz, másik fele pedig a nem-CO₂ hatásokhoz – köztük a kondenzcsíkokhoz és a cirrusfelhők üvegházhatásához – kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy a repülés melegítő hatása mintegy kétszerese annak, amit pusztán a szén-dioxid-kibocsátás alapján feltételeznénk.