Szemcseméret adatok értelmezési problémái

Varga, Gy., Újvári, G., Kovács, J. (in press). Interpretation of sedimentary (sub)populations extracted from grain size distributions of Central European loess-paleosol series. Quaternary International

Új tanulmányunkban felhívtuk a kutató társadalom figyelmét arra, hogy a túlzott leegyszerűsítések jelentős problémákkal terhelik meg az adatok értelmezését, azaz (1) egyetlen mérőszámmal vagy egyszerű index-szel nem lehet kifejezni a komplex szemcseeloszlási görbe legfőbb jellemzőit; (2) egyetlen környezeti folyamatra nem lehet következtetést levonni szemcseméret adatok alapján, mivel az üledékek képződésekor uralkodó szélviszonyok (szélsebesség, szélirány, szezonális eloszlások, viharosság stb.), a forrásterület(ek) távolsága vagy éppen a poranyag leülepedése utáni talajosodási, mállási folyamatok együttes hatása alakítja ki a vizsgált minta granulometriai profilját.

A hullóporos szedimentációs mechanizmus két komponensének, a helyi eredetű, porviharokhoz kötődő durvaszemű frakcióinak és a nagytávolságokról érkező finomszemű háttérpornak a mennyiségét különböző módszerekkel vizsgáltam. A szemcseeloszlási vizsgálatokat alkalmazó nemzetközi szakcikkekben az egyszerű statisztikai mutatókon túl a paraméteres függvényillesztés, az end-member modellezés, valamint olykor hierarchikus klaszter-analízis módszerével oldják meg a különböző üledékpopulációk elkülönítését. Ezeknek a különböző eljárásoknak az eredményei eltérőek, de a látszólagos ellentmondás a probléma eltérő megközelítéséből adódik. A paraméteres függvényillesztés során a bemeneti adat egy minta, melyet a szedimentációs mechanizmus két komponensére bontunk, ezzel ellentétben az end-member modellezés a teljes mérési adatbázis kovariancia struktúráját egyszerre vizsgálja, melynek eredményeként adódó három végső tag súlyozásával az összes minta szemcseeloszlása kifejezhető. A három tag egy hosszabb időintervallum, három alperiódusának jellemző szedimentációját tükrözi, melyek szezonálisan váltották egymást, míg a paraméteresen elkülönített populációk az eolikus szedimentáció két fő mechanizmusát képviselik. A klaszter-analízis eredményei jellemzően az end-member elemzésekhez hasonló eredményeket nyújtanak (Varga et al., megjelenés alatt).