Port szállító szelek helyi elnevezése

Az emberiség írott történelme során számos feljegyzés született pusztító por- és homokviharokról, porhullásokról, a légköri por által vörösre színezett esőről és hóról. A rendszeres műszeres méréseket megelőző megfigyelések csupán, mint különleges természeti jelenségek írták le a porviharokat, messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le belőlük. Ezeknek a mindennapos életet megnehezítő port és homokot szállító szeleknek számos régióban saját nevet is adtak; országonként gyakran máshogy nevezik ugyanazt a szelet, így jelentős kavarodás alakult ki ezeket a neveket illetően.

• Bad-i-sad-o-bist-roz: az Iráni-fennsík keleti, délkeleti részén májustól szeptember végéig jellemző északias irányú port szállító áramlás, melynek neve „120 napig tartó szelet” jelent. A forró száraz szél komoly szerepet játszik a térség időszakos tavainak fokozott nyári kiszáradásában.
• Belat: az Arab-félsziget DK-i partvidékén jellemző É-ÉNy-i szél, decembertől márciusig
• Berg: namíbiai főn-jellegű szél
• Brume séche: Afrika nyugati partjainál, október és április között, harmattános események idején megfigyelhető enyhébb porkoncentráció megnövekedés
• Burán: belső-ázsiai sztyeppéken kialakuló erős szélvihar, mely nyáron hatalmas mennyiségű port szállít
• Calima: a Kanári-szigetek térségében megfigyelhető, Szahara felől érkező porral telített D-DK-i szél. 
• Chergui (v. Sharqi): Marokkóban, nyáron jellemző K-DK-i szél (az arab szó jelentése: „kelet felől érkező”). Gyakran a Sirokkó helyi elnevezésének írják le, de míg a Sirokkót alacsonynyomású rendszerekhez kapcsolódik, addig a Chergui gyakran az ÉK-i passzát és az Atlasz orográfiai akadálya miatt alakul ki.
• Chili*: Algériában és Tunéziában, tavasszal jellemző DNy-i prefrontális szél
• Dschani: a Szahara déli részén, a nap legmelegebb óráiban megfigyelhető, termikus konvekció hatására kialakuló helyi szél
• Ghibli*: Líbiában tavasszal és nyár elején megfigyelhető, D-DK-i szél (jelentése „Mekka felől fújó déli szél”)
• Guebli: Algériában és Tunéziában, a belső magasföldek felől a parti síkságok irányába fújó, egész évben jellemző, de május és október közt legerősebb katabatikus szelek
• Haboob (habub): konvektív képződmények (zivatarok, zivatarláncok) leáramló és a talajon radiálisan szétterülő kifutószeléhez kapcsolódó heves porviharok arab elnevezése, de szerte a Földön (pl. Szahara, Arizona, Ausztrália) használják az így kialakuló rendkívül intenzív porviharos események leírására ezt a kifejezést
• Harmattán: Szahara déli részén októbertől-áprilisig jellemző ÉK-i passzát szél. Legintenzívebb események során a Bodélé-medencéből kifújt por a teljes Guineai-öblöt beteríti.
• Hei feng („fekete szél”): különböző szinoptikus helyzetekhez kapcsolódó, Kínában megfigyelhető, főként ÉNy-i, sivatagos terültek felől fújó szél
• Huang feng: („sárga szél”): különböző szinoptikus helyzetekhez kapcsolódó, Kínában megfigyelhető, főként ÉNy-i, sivatagos terültek felől fújó szél
• Irifi: a Szahara nyugati részén, az Atlanti-óceán partjai mentén megfigyelhető keleti forró, száraz szél.
• Kali Andhi: az Indus völgyében késő tavasszal, a monszun érkezése előtt jelentkező porviharos események helyi elnevezése, jelentése: „fekete vihar”.
• Khamsin*: Kelet felé mozgó alacsony nyomású képződmények előoldalán kialakuló, olykor hosszú időn keresztül fennmaradó erős D-DK-i szél, a Szahara ÉNy-i térségében jellemző, döntően tavasszal. Az arab szó jelentése „ötven”, mivel olykor akár 50 napon keresztül is ez a szél határozza meg az érintett térség időjárását, valójában több, egymást néhány napos eltéréssel követő mediterrán- vagy Sharav-ciklon hatása érvényesül.
• Kharif: Szomália felől az Ádeni-öböl irányába fújó erős, gyakran viharos erejű DNy-i szél
• Kosa: Japán térségét elérő, az ázsiai kontinens sivatagi-félsivatagi területei felől a nyugatias áramlásokkal érkező porral telített légtömegek összefoglaló neve. Gyakran intenzív porhullásos, porkimosódásos epizódokat jelentenek a Kosa-események után a szigetországban.
• Kossava: az Aldunán és az Alföld déli részén főleg ősszel és tavasszal kialakuló erős délkeleti szél.
• Leste: a Madeira- és Kanári-szigeteken tapasztalható szaharai porviharos eseményekért felelős forró, száraz, keleti szél.
• Leveche: Katalán nyelven: Llebeig vagy Garbi. Az Ibériai-félszigetet elérő szaharai port szállító DNy-i szél.
• Pampero: Dél-Amerikában a Pampákon képződő zivatarláncokhoz kapcsolódó heves szélkitörések helyi elnevezése, mely során a löszös területekről nagymennyiségű por kerülhet a légkörbe (ennek a konkrétan porviharos eseményeknek a neve: Pampero Sucio; „piszkos”, „koszos” Pampero).
• Palouser: az Egyesült Államokban, Idahóban és Washington államokban gyakori katabatikus szél, mely a Palouse folyó völgyére csap le. A szél által légkörbe juttatott finomszemcsés por a pleisztocén Missoula-tó üledékéből, valamint a környéken jellemző „Palouse Lösz Formáció” anyagából származik.
• Santa Ana: Kalifornia déli részének partvidékén megfigyelhető főnszél. Jellemzően ősszel és télen alakul ki, de előfordulhat az év bármely szakában. A Nagy-medence felett kialakuló magasnyomású központ felől érkező áramlás a Sierra Nevada hegységbe ütközve dél felé térül el és a Mojave-sivatag felett felmelegszik, elveszíti páratartalmát. A Csendes-óceán partvonalával párhuzamosan húzódó hegyvidékek szűk kanyonjaiból csap le a partvidékre. A legsúlyosabb kaliforniai erdőtüzek szinte minden esetben Santa Ana szeles időszakokban pusztítanak.
• Shamal: a Tigris és az Eufrátesz völgyéből kiinduló, a Perzsa-öblöt beterítő porviharok kialakulásáért felelős, jellemzően tavasszal és nyáron (néha télen) kialakuló ÉNy-i szél. A poláris és a szubtrópusi magaslégköri futóáramlás együttes hatása révén létrejövő erős hidegfrontokhoz kapcsolódóan alakul ki. Évente mintegy 20-50 napon keresztül határozza meg a térség időjárását.
• Sharav: tavasszal és nyáron, a Földközi-tenger és a szaharai sivatagi területek közt kialakuló nagy hőmérséklet-gradiens és az Atlasz-hegység szabad légköri áramlásokat módosító hatására létrejövő sajátos alacsonynyomású képződmény, mely kelet felé mozogva az afrikai kontinens ÉNy-i részén, valamint a Földközi-tenger keleti medencéjében észlelt porviharos események kialakulásáért felelős. 
• Sharqi: a Közel-Keleten áprilistól június közepéig, majd szeptember és november között újra előforduló D-DK-i szél helyi elnevezése. Marokkóban szintén használják ezt az elnevezést (és a hasonló Cherguit is) a nyári keleti szélre.
• Shlour*: Libanonban és Szíriában kialakuló D-DNy-i szél, jellemzően tavasszal a legintenzívebb.
• Sirokkó: a Földközi-tenger térségében képződő alacsonynyomású légköri képződmények előoldalán kialakuló délies szél. A *-gal megjelölt helyi szelek mind a Sirokkó-szélcsalád tagjainak helyi elnevezései. Így ahogy a ciklon keleti irányban mozog, számos országon áthaladva számos más-más elnevezéssel illetik ugyanazt a rendszert.
• Solano: Spanyolország déli részén, főként Andalúziában tavasszal és nyáron jellemző afrikai eredetű forró délies áramlás.
• Számum: a Szahara és a Közel-Kelet területén kialakuló rövid ideig (általában maximum 20 percig) tartó rendkívül forró, ciklonális örvénylésű szél, melyet „mérgező szélnek” is neveznek, mivel a hőmérsékletet nagyon rövid idő alatt akár többtíz fokkal is megemelkedhet, mely hőhullámok szív- és érrendszeri betegek halálához is vezethet.
• Tolveranes: mexikói, heves porviharokat kialakító szél
• Willy-willy: jellemzően anticiklonális időszakban a felszínt érő intenzív besugárzás hatására létrejövő száraz termik por- és homokszemcséket emel fel, majd kisebb (0,5-10 m átmérőjű), a nyomáskülönbség miatt minden irányból beáramló levegő hatására forogni kezdő tölcsér formájában el
• Zonda: az Andokból lecsapó főnszél