Dust bowl?

Mindent elsötétítő porviharok közelegnek címmel jelentkezett a hír24, melyben az innen-onnan átvett amerikai aggodalmakat taglalja. A cikkben persze olvashatunk olyanokat is, hogy "Július elsején Tucson környékén jeleznek elő veszélyes hóvihart", de ettől függetlenül a lényeg benne van. Egyre inkább hasonlít az amerikai helyzet az 1930-as években történt katasztrofális évekéhez. De mi is történt akkor? Mi volt az a "Dust Bowl"?

John Steinbeck az Érik a gyümölcsben leírja a Joad család történetét, akik oly sok bajtársukkal együtt kénytelenek elhagyni oklahomai otthonukat és szerencsét próbálnak Kaliforniában. A gazdasági válsággal közel egy időben kezdődött száraz évek és a földeket immáron traktorokkal feltörő farmerek együttesen hatalmas katasztrófát idéztek elő. A szárazság során az immáron természetes növényzetétől megfosztott szántóföldek kiszáradt finomszemcsés legfelső rétegét a szél könnyen a levegőbe emeli és hatalmas porviharok formájában több ezer kilométeres távolságra is elszállíthatja. A kansasi, coloradói, oklahomai, texasi, új-mexikói, észak- és dél-dakotai családok ezrei menekülnek el a megélhetésüket biztosító mezőgazdasági termelés ellehetetlenülése, a banki hitelek és az iszonyatos életkörülmények miatt. Egyes térségekben az évi száz napot is meghaladta a porviharos napok száma. Ezek a porviharok gyakran a látótávolság nullára csökkenéséhez vezettek és fulladásos halált is okozhattak azok számára, akik nem tudtak valami menedéket találni. A még éhen nem pusztult haszonállatok tömegesen pusztultak el, mivel képtelenek voltak levegőt venni. A házak nyílásait vizes ruhákkal tömték be, de ez sem jelentett megoldást, a porszemcsék megtalálták mindenhova a bevezető utat. Még a hűtőszekrények belsejébe is jutott a porból. Ezt a porviharos időszakot hívjuk Dust Bowl-nak (kb. porkatlan).

 (Képek forrása: NOAA Photo Library, de még több képért ide kattints)

A nagyobb ciklonokhoz kapcsolódó hidegfrontok hatalmas területeket érintenek, így egyes esetekben a porviharok a kanadai préritől lenyúltak egészen Texas déli területeiig, és eltartottak Montanatól az Atlanti-óceánig. Összességében kb. 6,5 millió hektárnyi szántóföldet érintettek ezek a talajpusztító évek, melynek 43% rendkívül súlyosan sérült. 1934 májusában egy ilyen hatalmas porvihar során mintegy 300 millió tonna port emelt fel a szél és még az ovális iroda íróasztalára is jutott belőle, sőt a keleti parttól 300 mérföldre tartózkodó hajók fedélzetén is észlelték a kihulló szemcséket. Öt órára sötétbe borult New York, Baltimore és Washington. A szörnyű helyzetről az MTI (főszerkesztő a jó nevű Zimmer Ferenc) is rendszeresen beszámolt híreiben (forrás: MTI hírarchívum 1920-1945).

1934. május 14.

1934. május 22.

1935. április 12.

1935. április 13.

1935. május 8.

Woodie Guthrie így írt ezekről az évekről:

Back in nineteen twenty seven

I had a little farm and I called it heaven

Prices up and the rain come down

I hauled my crops all into town

Got the money . . . bought clothes and groceries . . .

Fed the kids . . . and raised a big family

But the rain quit and the wind got high

Black old dust storm filled the sky

I traded my farm for a Ford machine

Poured it full of this gas-i-line

And started . . . rocking and a-rolling

Deserts and mountains . . . to California

(Talking Dust Bowl Blues, Woody Guthrie)