Porviharok az Aral-tónál

A közösségi média adottságait kihasználva világhírűvé vált Chris Hadfield, kanadai űrhajós 2013. május 6-án a Belső-Ázsiában elhelyezkedő lefolyástalan sóstó, az Aral-tó környékét fényképezte. A felvételen jól látszik, hogy a kiszáradt tómederből hatalmas mennyiségű port fúj ki a szél.

Az Aral-tó kiszáradt medréből kifújt fehér por csóvája, ahogy a Nemzetközi Űrállomásról látszik (fotó: Chris  Hadfield)

A tó medencéje mintegy 2 millió évvel ezelőtt alakult ki (a sok helyütt fellelhető téves elméletre, miszerint a Paratethys maradványa lenne, nincs egyértelmű bizonyíték), azonban a tó mérete, alakja, vízmennyisége és egységes vízfelülete a pleisztocén éghajlatváltozások során folyamatosan változott (Boomer, I. et al. 2000). A hatalmas évi párolgási veszteséget a tavat tápláló Amu- és Szir-darja folyók pótolják, egyre kevesebb sikerrel. Az 1960-as években vált drasztikussá a folyók vizének elöntözése, melyet a gyapotföldek ellátására használtak fel. A terméketlen sivatagi-félsivatagi környezetben található oázisok számára ezek a folyók már több ezer éve is a megélhetést és a túlélést jelentették, akkoriban azonban képesek voltak egy fenntartható egyensúly kialakítására. Ahogy ezt Cholnoky Jenő is leírta: "A vízelosztás kérdése a legfontosabb, életbevágó feladatok egyike. Nagyon takarékoskodni kell, s víz igazságos elosztását meg nem vesztegethető hatóságnak kell intézni, különben katasztrófa lesz belőle. Az "Árikaszakál" vagy árokmester az oázis lakóitól választott, valószínűleg a leghozzáférhetetlenebb jellemű férfiú. Ő kezeli a vízelosztókat vagy moduluszokat s nem ismer semmiféle részrehajlást."

Azóta a katasztrófa meg is történt, a tó területe a korábbinak csak 25%-ára, míg vízmennyisége tizedére csökkent. A kiszáradó, egykori tómeder csupasszá vált, vegetációval nem borított felszínéről hatalmas mennyiségű ásványi port fújnak ki a nyugatról érkező ciklonok frontjaihoz és a hidegbetörésekhez kapcsolódó heves szelek (Indoitu, R. et al. 2012). Az aljzat anyagából kifújt poranyag a magas sótartalma és a benne lévő további szennyeződések miatt jelentősen hozzájárulnak a közeli szántóföldek termőképességének csökkenéséhez és környéken lakók leromlott egészségügyi állapotához. (Türkmenisztánban a légzőszervi megbetegedések számítanak a leggyakoribb haláloknak, és a megbetegedések felét gyermekeknél észlelik - Wiggs, G.F.S. et al. 2003).

A porviharok éves gyakoriságának változásai (Molosnova, T.I. et al. 1987; Goudie, A.S. - Middleton, N.J. 2006).

A globális portérképeken is jól megfigyelhetők a belső-ázsiai forrásterületek, melyek döntő többsége egykori (vagy ma kiszáradóban lévő) tavak medréhez köthetők (Varga, Gy. 2012).

Észak-Afrika, Nyugat- és Belső-Ázsia legfontosabb por-forrásterületei (az Aral-tó régiója 3.5-ös jelzéssel - forrás: Varga, Gy. 2012.  Spatio-temporal distribution of dust storms – a global coverage using NASA Total Ozone Mapping Spectrometer aerosol measurements (1979–2011). Hungarian Geographical Bulletin 61. (4) pp. 275–298.)

Hivatkozott irodalom:
Boomer, I. – Aladin, N. – Plotnikov, I. – Whatley, R. 2000. The palaeolimnology of the Aral Sea: a review. Quaternary Science Reviews 19. (13) pp. 1259–1278.
Cholnoky J. 1936. A Föld és Élete II. - Ázsia. Franklin-Társulat, Budapest. 675 p.
Goudie, A.S. – Middleton, N.J. 2006. Desert Dust in the Global System. New York: Springer, 287 p.
Indoitu, R. – Orlovsky, L. – Orlovsky, N. 2012. Dust storms in Central Asia: Spatial and temporal variations. Journal of Arid Environments 85. pp. 62–70.
Molosnova, T.I. – Subbotina, O.I. – Chanysheva, S.G. 1987. Climatic consequences of economic activity in the zone of the Aral Sea. Gidrometeoizdat, Moscow, p. 119.
Varga, Gy. 2012. Spatio-temporal distribution of dust storms – a global coverage using NASA Total Ozone Mapping Spectrometer aerosol measurements (1979–2011). Hungarian Geographical Bulletin 61. (4) pp. 275–298.
Wiggs, G.F.S. – O'Hara, S.L. – Wegerdt, J. – Van der Meer J. – Small, I. – Hubbard, R. 2003. The dynamics and characteristics of aeolian dust in dryland Central Asia: possible impacts on human exposure and respiratory health in the Aral Sea basin. In: Proceedings. Dryland Change 2001, August 2001 Upington, South Africa. The Geographical Journal 169. (2) pp. 142–157.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.