Szaharai porfelhalmozódás a Kárpát-medencében és ennek jelentősége az interglaciális talajképződésben

Tanulmányunkban a szaharai porfelhalmozódás jelentőségét taglaltuk, melynek szerepe van az interglaciálisok során képződött paleotalajok finomszemcsés frakciójának megnövelésében. Így az őskörnyezeti rekonstrukciók során feltétlenül szükségesnek tartjuk mindezen folyamatok figyelembevételét is.

Varga et al. 2016. Saharan dust deposition in the Carpathian Basin and its possible effects on interglacial soil formation. Aeolian Research 22. pp. 1-12.

A Kárpát-medence területének csaknem felét borító, nagy vastagságú lösz-paleotalaj sorozatok – feküjükben gyakran vörösagyaggal – a térség elmúlt 3–3,5 millió évében bekövetkezett paleoklimatológiai és őskörnyezeti változásainak egyedülálló archívumai. A késő- és részben a középső-pleisztocén löszsorozatokat tagoló sztyep-, erdőssztyep- és barna erdőtalajok más típusú talajképződési folyamatokhoz köthetőek, mint az idősebb vörös, mediterrán-jellegű paleotalajok. Előbbiek a feküjükben található löszből képződtek, míg a vörös talajok kialakulásában hullópor szerepe, vizsgálataink alapján, jelentősebb volt; hasonlóan egyes vörösagyagokhoz.

Az elemzések során kimutatható volt, hogy az idős, vörös paleotalajok szemcseeloszlási paraméterei eltérőek a fiatalabb képződményekétől. Következtetéseink szerint a finomszemcsés komponens részarányának a megemelkedése a mállási, talajosodási folyamatokon túl a viszonylagosan megnövekedő háttérpor szedimentációjának az eredménye. A háttérpor mennyiségének abszolút mértékben történő megemelkedéséhez a szaharai eredetű porkifúvások intenzívebbé és gyakoribbá válása is hozzájárulhatott, melyhez az időszakban uralkodóvá váló mediterrán klímahatás és az ehhez kapcsolódó fokozódó meridionális áramlási viszonyok vezettek. Ezt a hazai rétegsorok Földközi-tenger keleti részmedencéjéből szárazó mélyfúrásokkal történő párhuzamosításaink eredményei is alátámasztották, melyek szerint a kora-pleisztocén végén markáns interglaciális időszaki szaharai porfluxosokkal kell számolni.

Mindezen eredmények újabb kérdéseket vetnek fel. Megfontolandóvá válik a széles körben alkalmazott szemcseméret elemzési adatok értelmezési lehetőségeinek pontosítása, valamint a geokémiai klímafüggvények és mállási indexek által szolgáltatott hőmérsékleti- és csapadékértékek revideálása. Ennek oka, hogy a talajok képződésekor uralkodó viszonyok rekonstruálásakor a detritális és a talajodási folyamatok során képződő, másodlagos üledékkomponensek közül az utóbbiak rendelkeznek releváns lokális környezeti információkkal. Ezt a klímajelet a hullóporos eredetű finomszemcsés komponens torzítja, melynek mértékének (és részben anyagi minőségének) meghatározásával a rekonstrukciók pontosabbá válnának.

Szaharai por néhány környezeti hatása

A globális távérzékelési módszerekkel gyűjtött adatok alapján a porviharok kialakulását, méretét és gyakoriságát, ezáltal a légkörbe kerülő por mennyiségét, és a mindezeket szabályozó éghajlati, meteorológiai, geomorfológiai, föld- és talajtani, illetve antropogén folyamatokat jól ismerjük. Azonban ezek a hatótényezők már viszonylag rövid intervallumot vizsgálva sem tekinthetők állandónak; különböző időléptékű ciklicitást, változást mutatnak. Az évente a Szaharából légkörbe kerülő por mennyiségére vonatkozó adatok is igen tág határok között mozognak, ennek oka a többféle megközelítési mód és a különböző, éghajlati folyamatok által szabályozott akár többéves poros és kevésbé poros időszakok kialakulása. Prospero, J.M. (1996) szerint évente ~170 millió tonna por jut a légkörbe szaharai forrásterületekről, Marticorena, B. – Bergametti, G. (1996) adatai szerint ez elérheti a 630–710 millió tonnát is, sőt Ginoux, P.M. et al. (2004) szimulációi 1400 millió tonnás mennyiséget eredményeztek. Ennek az igen nagy mennyiségű poranyagnak a nagy része nem hagyja el a kontinenst. A nagy távolságokra eljutó szemcsék mérete a finom kőzetliszt és az agyag tartományba esik, néhány mikrométeres nagyságúak, jellemzően kisebbek 10 μm-nél (Pye, K. 1987). Ehhez a szemcsemérethez tartozó szedimentációs sebesség értéke (8×10^-6–9,9×10^-3 m/s) már elegendően kicsi ahhoz, hogy a részecskékre ható, a felszín egyenetlen melegedése vagy alacsonynyomású légköri képződmények hatására kialakuló konvektív cellák felhajtó ereje a légkör magasabb rétegeibe is eljuttassa a porszemcséket (pl. Stuut, J-B.W. et al. 2009).

Szaharai por gyakran hullik a Kanári- (Bergametti, G. et al. 1989; Kis, É. – Schweitzer, F. 2010) és a Zöldfoki-szigeteken (Jaenicke, R. ­– Schütz, L. 1978), Karib-térségben (Delany, A.C. et al. 1967; Prospero, J.M. et al. 1970) és Dél-Amerikában (Swap, R. et al. 1992), északi irányban Európa-szerte figyeltek már meg afrikai ásványi anyagokat (pl. Franzén, L.G. et al. 1994). A Szahara területéről évente több százmillió tonna ásványi por jut el Európába (D’Almeida, G.A. 1986). A Mediterrán térség légkörének állapotát is befolyásolja ez a por, egészségügyi problémák lehetőségét növelve ezzel (Griffin, D.W. et al. 2001). A légköri PM₁₀-es szállópor koncentrációja Spanyolország (Rodríguez, S. et al. 2001), Olaszország (Matassoni, L. et al. 2011) és Görögország (Gerasopoulus, E. et al. 2006) egyes régióiban a szaharai porkitörések alkalmával gyakran az egészségügyi határérték fölé emelkedik, emiatt az új európai emisszió csökkentési direktívák betartása esetenként nem valósítható meg.

Egyes forrásterületekről származó porkitörések alkáliákban gazdag anyaga a csapadék pH-viszonyait is módosíthatja, hozzájárulva ezzel a savas esők gyakoriságának csökkenéséhez (Rogora, M. et al. 2004). Szaharai eredetű porhullásos események felismeréséhez azonosító bélyegként használják a megnövekedett kémhatású csapadékokat (Špoler Čanić, K. et al. 2009). Psenner, R. (1999) szerint a Pireneusok és az Alpok enyhén-lúgos tavai a XX. század második felében a szaharai por hatására nem váltak savassá, ellentétben például a Skandináv térség hasonló tavaival.

Yaalon, D.H. (1997) szerint a Földközi-tenger térségében jellemző vörös talajok kialakulásában döntő szerepe volt a mintegy 5 millió éve jelen lévő szaharai porkitörések során leülepedett kőzetliszt méretű ásványi pornak, melyet a szemcseeloszlási adatokon túl az agyagásványos összetétel (paligorszkit) is igazol (Atalay, I. 1997). A terra rossa talajok alapanyagának hullóporos eredetére vonatkozó adatokat ismerünk Portugáliából (Jahn, R. et al. 1991), Spanyolországból (Muhs, D.R. et al. 2010), Olaszországból (Jackson, M.L. et al. 1982), Horvátországból (Durn, G. et al. 1999), Görögországból (MacLeod, D.A. 1980) és Törökországból (Atalay, I. 1997) is. Cremaschi, M. (1990a, 1990b) szerint az isztriai és dalmáciai löszök poranyagának jelentős hányada szintén szaharai eredetű. Nagy valószínűséggel hazánkat borító plio–pleisztocén hullóporos eredetű üledékek (vörösagyag–lösz–paleotalaj sorozatok) alapanyagát képező ásványi szemcsék egy része is nagytávolságokról (pl. Szahara) érkezett (Kovács, J. et al. 2008, 2011; Varga, Gy. 2011; Varga, Gy. et al. 2013).

A Kárpát-medence légkörébe kerülő szaharai poranyag egy része száraz vagy nedves ülepedés révén a felszínen halmozódik fel, egy része pedig a légtömeggel továbbhaladva hagyja el a térség légkörét. Néha ez jól megfigyelhető kültéri objektumok felületén, mint pl. a mellékelt képen is, melyet Landy-Gyebnár Mónika készített április 28-án.  A száraz ülepedés során elsősorban a gravitációs kihullás, míg a nedves ülepedés során több, bonyolultabb folyamat határozza meg a légkörből való kiülepedés mértékét. Meghatározó az is, hogy az aeroszol részecskék már a felhőképződés során szerepet játszottak-e, mint kondenzációs magvak vagy a felhő alatti befogással mosódnak-e ki, és egyáltalán elérik-e a felszínt. Elsősorban számítógépes modellekkel lehet becsléseket végezni ezek mértékéről. A szaharai por és a Kárpát-medence kapcsán az elérhető modellezési eredmények közül a Barcelonai Supercomputer Centrum Dust REgional Atmospheric Model (DREAM) adatai állnak rendelkezésre. Az előrejelzési térképeiken a légkör portelítettségén és felszíni koncentrációján kívül a száraz és nedves ülepedés mértékéről is vannak adatok. Ezek alapján hazánk területén a száraz ülepedés mértéke ~300 mg/m²/év-nek, a nedves ülepedés mértéke ~700 mg/m²/év-nek adódott. Ez az évi ~1 g/m²-es érték jó összhangban van a globális modellek eredményeivel (Ginoux, P. et al. 2001).

Szaharai por kimosódásának eredménye 2013. április 28-án (Landy-Gyebnár Mónika felvétele).

Hivatkozott irodalom:

Atalay, I. 1997: Red Mediterranean soils in some karstic regions of Taurus mountains, Turkey.  –Catena 28. (3−4) pp. 247−260.

Bergametti, G. – Gomes, L. – Coudé-Gaussen, G. – Rognon, P. – Le Coustumer, M.-N. 1989: African dust over Canary Islands: Source-regions, identification and transport pattern for some summer situations. – Journal of Geophysical Research Atmospheres 94 (D12) pp. 14855–14864.

Cremaschi, M. 1990a: Stratigraphy and palaeoenvironmental significance of the loess deposits on Susak Island (Dalmatian archipelago). – Quaternary International 5. pp. 97–106.

Cremaschi, M. 1990b: The loess in northern and central Italy; a loess basin between the Alps and the Mediterranean regions. – In: Cremaschi, M. (ed): The loess in northern and central Italy; a loess basin between the Alps and the Mediterranean region (guidebook to the excursion in northern and central Italy, September-October 1988). Pubblicazione, Dipartimento de Scienze della Terra dell'Universita degli Studi Milano. Sezione di Geologia e Paleontologia, Nuova Serie 602. pp. 15–19.

D’Almeida, G.A. 1986: A model of Saharan dust transport. – Journal of Applied Meteorology 25. (7) pp. 903–916.

Delany, A.C. – Parkin, D.W. – Griffin, J.J. – Goldberg, E.D. – Reimann, B.E.F. 1967: Airborne dust collected at Barbados. – Geochimica et Cosmochimica Acta 31. (5) pp. 885–909.

Durn, G. – Ottner, F. – Slovenec, D. 1999: Mineralogical and geochemical indicators of the polygenetic nature of terra rossa in Istria, Croatia. – Geoderma 91. (1–2) pp. 125–150.

Franzén, L.G. – Hjelmroos, M. –Kallberg, P. – Brorstrom-Lunden, E. – Junitto, S. –Savolainen, A. 1994: The yellow snow episode of Northern Fennoscandia, March 1991 – a case study of long-distance transport of soil, pollen and stable organic compounds. – Atmospheric Environment 28. (22) pp. 3587–3604.

Gerasopoulos, E. – Kouvarakis, G. – Babasakalis, P. – Vrekoussis, M. – Putaud, J.P. – Mihalopoulos, N. 2006: Origin and variability of particulate matter (PM₁₀) mass concentrations over the Eastern Mediterranean. – Atmospheric Environment 40. (25) pp. 4679–4690.

Ginoux, P.M. − Chin, I. − Tegen, I. − Prospero, J. − Holben, M. − Dubovik, O. − Lin, S.J. 2001: Global simulation of dust in the troposhere: model description and assessment. – Journal of Geophysical Research. 106. pp. 20255−20273.

Ginoux, P.M. – Prospero, J.M. – Torres, O. – Chin M. 2004: Long-term simulation of global dust distribution with the GOCART model: correlation with North Atlantic Oscillation. – Environmental Modelling and Software 19. (2) pp. 113–128.

Griffin, D.W. − Kellogg, C.A. − Shinn, E.A. 2001: Dust in the wind: Long range transport of dust in the atmospere and its implications for global public and ecosystem health. – Global Change and Human Health 2. pp. 20–33.

Jackson, M.L. – Clayton, R.N. – Violante, A. – Violante, P. 1982: Eolian influence on terra rossa soils of Italy traced by quartz oxygen isotopic ratio. – In: van Olphen, H. – Veniale, F. (eds.): International Clay Conference, Bologna and Pavia, Italy, September 1981, Elsevier, Amsterdam, pp. 293-300.

Jaenicke, R. – Schütz, L. 1978: Comprehensive study of physical and chemical properties of the surface aerosols in the Cape Verde Islands regions. – Journal of Geophysical Research. Oceans and Atmospheres 83. (C7) pp. 3585–3599.

Jahn, R. – Zarei, M. – Stahr, K. 1991: Genetic implications of quartz in “Terra Rossa”-soils in Portugal. – Proceedings of 7th Euroclay Conference, Dresden, pp. 541–546.

Kis, É. – Schweitzer, F. 2010: Dust accumulation and loess formation under the oceanic semiarid climate of Tenerife, Canary Islands. – Hungarian Geographical Bulletin 59. (2) pp. 207–230.

Kovács, J. − Fábián, Sz.Á. − Varga, G. − Újvári, G. − Varga, Gy. − Dezső, J. 2011: Plio−Pleistocene red clay deposits in the Pannonian Basin: A review. – Quaternary International 240. (1–2) pp. 35–43.

Kovács, J. – Varga, Gy. – Dezső, J. 2008: Comparative study on the Late Cenozoic red clay deposits from China and Central Europe (Hungary). – Geological Quarterly 52. (4) pp. 369–382.

MacLeod, D.A. 1980: The origin of the red Mediterranean soils in Epirus, Greece. – Journal of Soil Science 31. (1) pp. 125–136.

Marticorena, B. – Bergametti, G. 1996: Two-year simulations of seasonal and interannual changes of Saharan dust emission. – Geophysical Research Letters 23. (15) pp. 1921–1924.

Matassoni, L. – Pratesi, G. – Centioli, D. – Cadoni, F. – Lucarelli, F. – Nava, S. – Malesani, P. 2011: Saharan dust contribution to PM₁₀, PM_2.5 and PM₁ in urban and suburban areas of Rome: A comparison between single-particle SEM-EDS analysis and whole-sample PIXE analysis. – Journal of Environmental Monitoring 13. (3) pp. 732–742.

Muhs, D.R. – Budahn, J. – Avila, A. – Skipp, G. – Freeman, J. – Patterson, DeA. 2010: The role of African dust in the formation of Quaternary soils on Mallorca, Spain and implications for the genesis of Red Mediterranean soils. – Quaternary Science Reviews 29 (19–20) pp. 2518–2543.

Nagy A. 2009: Magyarországra szaharai port szállító időjárási helyzetek elemzése MSG műholdképek alapján. – MSc diplomamunka, Eötvös Loránd Tudományegyetem Meteorológiai Tanszék, Budapest, 82 p.

Prospero, J.M. 1996: Saharan dust transport over the north Atlantic Ocean and Mediterranean: An overview. – In: Guerzoni, S. – Chester, R. (eds.): The impact of desert dust across the Mediterranean, October 1995, Oristano, Italy, Environmental Science and Technology Library 11, Dordrecht and London: Kluwer, pp. 133-152.

Prospero, J.M. – Bonatti, E. – Schubert, C. – Carlson, T.B. 1970: Dust in the Caribbean atmosphere traced to an African dust storm. – Earth and Planetary Science Letters 9. (3) pp. 287–293.

Prospero, J.M. – Ginoux, P.M. – Torres, O. – Nicholson, S.E. – Gill, T.E. 2002: Environmental characterization of global sources of atmospheric soil dust identified with the Nimbus-7 Total Ozone Mapping Spectrometer (TOMS) absorbing aerosol product. – Reviews of Geophysics 40. 31 p.

Psenner, R. 1999: Living in a dusty world: airborne dust as a key factor for alpine lakes. – Water, Air, and Soil Pollution 112. (3–4) pp. 217–227.

Pye, K. 1987: Aeolian Dust and Dust Deposits. – Academic Press, London, 334 p.

Rodríguez, S. – Querol, X. – Alastuey, A. – Kallos, G. – Kakaliagou, O. 2001: Saharan dust contributions to PM₁₀ and TSP levels in Southern and Eastern Spain. – Atmospheric Environment 35. (14) pp. 2433–2447.

Rogora, M. – Mosello, R. – Marchetto, A. 2004: Long-term trends in the chemistry of atmospheric deposition in northwestern Italy: the role of increasing Saharan dust deposition. – Tellus B 56. (5) pp. 426–434.

Špoler Čanić, K. – Vidič, S. – Klaić, Z.B. 2009: Precipitation chemistry in Croatia during the period 1981–2006. – Journal of Environmental Monitoring 11. (4) pp. 839–851.

Stuut, J-B.W. – Smalley, I. – O’Hara-Dhand, K. 2009: Aeolian dust in Europe: African sources and European deposits. – Quaternary International 198. (1–2) pp. 234–245.

Swap, R. – Garstang, M. – Greco, S. – Talbot, R. – Kallberg, P. 1992: Saharan dust in the Amazon basin. – Tellus B 44. (2) pp. 133–149.

Varga, Gy. 2011: Similarities among the Plio–Pleistocene terrestrial aeolian dust deposits in the world and in Hungary. – Quaternary International 234. (1–2) pp. 98–108.

Varga, Gy. – Kovács, J. – Újvári, G.: 2013 Analysis of Saharan dust intrusions into the Carpathian Basin (Central Europe) over the period of 1979-2011. Global and Planetary Change 100. pp. 333–342.

Yaloon, D.H. 1997: Soils in the Mediterranean region: what makes them different? – Catena. 28. pp. 157–169.

Szaharai por körülöttünk - 2013. április-május

Az elmúlt napokban a légköri por mennyiség légkörünk nem csökkent. Az eget most sem látjuk olyan kéknek, mint szoktuk. A légkör porral foglalkozó modellek futtatásai egyöntetűen jelzik számunkra, hogy a folyamatos délnyugati áramlás következtében a Kárpát-medence fölött igen nagy mennyiségű por tartózkodik jelenleg is. (Ilyen hosszú időn keresztül ez rendkívül ritka jelenségnek számít).

Légköri porkoncentráció - SKIRON (University of Athens)

Az ég kékjének szürkébe fordulását jól mutatják Landy-Gyebnár Mónika szebbnél-szebb légköroptikai felvételei is, melyeken jól látszik, hogy a légkör fényáteresztő képessége jelentősen lecsökkent. A légkör por Földünk energiagazdálkodásában játszott szerepét a jelenleg fennálló helyzet is jól mutatja. A légköri por közvetlen és közvetett módon is képes befolyásolni Földünk energiaháztartását (Varga, Gy. 2010). Az atmoszférába juttatott ásványi szemcsék hatására a Napból érkező rövidhullámú sugárzás egy része visszaverődik, szóródik és elnyelődik. Az, hogy e három folyamat közül melyik játszódik le, a szemcsék mikromorfológiai és mineralógiai tulajdonságaitól, illetve a vertikális eloszlásuktól függ. A teljes sugárzási mérlegben betöltött szerepük azért is nehezen megállapítható, mert egy-egy porfelhőben többféle (kvarc, kalcit, gipsz, agyagásványok, csillámok, stb.) ásványi szemcse és aggregátum található (Arimoto, R. et al. 2006), melyek más és más optikai tulajdonságokkal rendelkeznek. A sötétebb színű szemcsék több sugárzást nyelnek el, lokálisan fűtő hatásúak, míg a világosabbak esetében a visszatükrözés és szórás a domináns, hőmérséklet-csökkenést eredményező (Liao, H. − Steinfeld, J.H. 1998; Sokolik, I.N. − Toon, O.B. 1999). Az ásványi összetétel a lehordási terület földtani felépítésétől függ döntően, de a légköri szállítás folyamán állandóan változik, hiszen a nagyobb és/vagy nehezebb szemcsék korábban kihullhatnak a porfelhőből, módosítva ezzel a radiatív tulajdonságokat is. Összességében a légköri por a sugárzási mérleget negatív irányban alakítja, dominánsan hűtő hatást fejt ki (Solmon, S. 2007).

A besugárzást közvetett módon is alakítják a porviharok. A kőzetliszt méretű szemcsék a légkörbe jutva a felhőképződéshez szükséges kondenzációs magként is viselkedhetnek, melyek nélkül nem alakulhatnának ki a felhőket felépítő cseppek (Twomey, S.A. et al. 1984). A kondenzációs magvak számának növekedése adott vízgőztartalom mellett több, de kisebb méretű felhőcsepp kialakulásához vezet, így a felhő színe világosabb lesz, tehát több sugárzást ver vissza (Shine, K.P − Forster, P.M.D. 1999). A kisebb cseppek másik tulajdonsága, hogy légköri tartózkodási ideje viszonylag hosszú, következésképpen a felhő radiatív hatását hosszabban fejti ki, illetve a csapadék valószínűsége csökken, növelve ezzel a terület ariditását és a légkörbe kerülő por mennyiségét (Rosenfeld, D. et al. 2001).

A por hatására lecsökkent légköri átlátszóság (Landy-Gyebnár Mónika felvétele)

Hivatkozott irodalom:

Arimoto, R. − Kim, Y.J. − Kim, Y.P. − Quinn, P.K. − Bates, T.S. − Anderson, T.L. − Gong, S. − Uno, I. − Chin, M. − Huebert, B.J. − Clarke, A.D. − Shinozuka, Y. − Weber, R.J. − Anderson, J.R. − Guazzotti, S.A. − Sullivan, R.C. − Sodeman, D.A. − Prather, K.A. − Sokolik, I. N. 2006. Characterization of Asian Dust during ACE-Asia. Global and Planetary Change 52. pp. 23–26.

Liao, H. − Steinfeld, J.H. 1998. Radiative forcing by mineral dust aerosols: sensitivity to key variables. Journal of Geophysical Research 103. pp. 31637−31645.
Rosenfeld, D. − Rudich, Y. − Lahav, R. 2001: Desert dust suppressing precipitation: a possible desertification feedback loop. Proceedings of the National Academy of Sciences USA 98. pp. 5975–5980.
Shine, K.P. − Forster, P.M.D. 1999. The effect of human activity on radiative forcing of climate change: a review of recent development. Global Planetary Change. 20. pp. 205−225.
Sokolik, I.N. − Toon, O.B. 1999. Incorporation of mineralogical composition into models of the radiative properties of mineral aerosol from UV to IR wavelengths. Journal of Geophysical Research 104. pp. 9423–9444.
Solmon, S. (ed.) 2007. Climate Change: The Physical Science Basis. Contribution of Working Group I to the Forth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change. Cambridge University Press, Cambridge, 996 p.
Twomey, S.A. − Piepgrass, M. − Wolfe, T. 1984: An assessment of the impact of pollution on global cloud albedo. Tellus B 36. pp. 243−249.
Varga Gy. (2010). Gondolatok a porviharok és a klimatikus, környezeti folyamatok összefüggéseiről. Földrajzi Közlemények 134 (1) pp. 1−14.

Szaharai por fölöttünk - 2013. április

2013. áprilisában sokaknak feltűnhetett, hogy a kissé elhúzódó télt követően egy rövid tavaszi epizód után megérkezett a nyár. (No, amiatt azért szerintem nincs okunk aggódni, hogy nem lesz idén tavasz...) A hirtelen kitört nyár hátterében Afrika felől érkező száraz-meleg légtömegek a felelősek, melyek - jelen esetben, különösen jelen blog hasábjain - azért érdekesek, mert hatalmas mennyiségű sivatagi port (és részben némi homokot) szállítanak hazánk légkörébe. 

A szaharai eredetű ásványi szemcsék jelenléte légkörünkben nem számít különösképpen ritka jelenségnek. Egy viszonylag új tanulmányunkban (Varga, Gy. et al. 2013) beszámoltunk arról, hogy 1979 és 2012 között 130 olyan eseményt sikerült azonosítanunk, melyek során észak-afrikai eredetű ásványi por került hazánk fölé. Ellentétben a legtöbb, csupán mérési adatsorokon és műhold felvételeken feltűnő szaharai poros helyzettel, a jelenlegi porkitörés következtében légkörünkbe kerülő szemcsék ki is mosódtak (autók szélvédőjén és tetőablakok üvegén könnyen felismerhető az elszíneződött, "koszos eső" nyoma), valamint érdekes légköroptikai jelenségek kialakulásához vezettek.

A porszállítás szinoptikus meteorológiai hátterében Ibériai-félsziget és a Földközi-tenger nyugati medencéje fölött található ciklon és az egyre jobban északra tolódó szubtrópusi magasnyomású öv szaharai anticiklonális központja között kialakuló intenzív délnyugati áramlás áll. Az Európát érintő szaharai porkitörések nagy része hasonló meteorológiai helyzet következtében alakul ki.

A porszállítás meteorológiai háttere (700 hPa-os geopotenciál szint és szélvektorok ) és műholdképe (2013. április 26-27-28.)

A szaharai poros események modellezésére és előrejelzésére specializált programok a heves porkitörést jól előrejelezték, valamint a poranyag száraz és nedves kiülepedésének mértékét is megbecsülték. A Barcelonai Szuperszámítógép Központ BSC-Dream8 modellje alapján Magyarország egyes térségeiben négyzetméterenként 50-100 milligrammnyi por ülepedett ki 72 óra alatt, míg a záporok valószínűleg ennél jóval nagyobb mennyiségű ásványi szemcsét mostak ki egyes kisebb térségekben.

BSC-Dream8 modell légköri por 48 órás előrejelzése (2013. április 25-i futtatás).