Szaharai por a Kárpát-medencében: állásfoglalás

 "Mi a kosz? Az az anyag, ami nincs a helyén."* - avagy állásfoglalás a szaharai porviharos eseményekről

/*Max Planck/

”Autót ne moss! Újra itt a szaharai por!” Olvashatjuk a hírportálok hasábjain.

Mi történik itt?Eddig nem volt ilyen. Vagy mégis?

Repülőből permeteznek a gyíkemberek vagy természetes folyamat?

Korábbi cikkeinkben bemutatásra került, hogy az elmúlt mintegy negyvenöt évből több mint 280 szaharai porviharos eseményt tudtunk azonosítani a Kárpát-medencében, ráadásul ezek száma és intenzitása az elmúlt évtizedben még nőtt is. De összességében mégis egy természetes folyamatról van szó.

Ahogy a HUN-REN oldalán is megjelent sajtóközleményünkben is szerepel: "Egyre gyakrabban hallani a hírekben a hazánkat elérő szaharai porviharokról és az ezekkel járó saras esőkről. Ezzel párhuzamosan a közösségi médiában is megszaporodnak a félrevezető találgatások és álhírek. Vannak, akik nemcsak a por származását vonják kétségbe, hanem azt is állítják, hogy szándékos mérgezésről vagy repülőgépes permetezésről van szó – mindenféle bizonyíték nélkül. A HUN-REN CSFK kutatói most ezeket az állításokat cáfolják."

A Szahara ott van (nagyjából) a jelenlegi helyén mintegy 5 millió éve, a szelek pedig korábban is fújtak. A tengeri üledékek, a Mediterráneum terra rossái, a Pireneusok és az Alpok gleccsereinek porrétegei vagy éppen Grönland jegének hasonló ásványi anyaga mind arról tanúskodnak, hogy százezer évek óta kifújja a szél a Szahara porát és elszállítja onnan, olykor irgalmatlan távolságokra is. Jelenleg a kifújt por mennyisége évente meghaladja az 1 milliárd tonnát… Milliárd tonna, nem elírás.

Az elmúlt évtizedben mégis mintha változott volna valami. Tényleg több a sivatagi por Európában, évente akár 10-12 alkalommal is elérik hazánkat a szaharai porral telített légtömegek. Ez nem jelenti azt, hogy ki is ülepszik a poranyag, mert azt a helyi meteorológiai viszonyok (értsd: Esik-e az eső?) határozzák meg.

Szaharai porviharos esemény? Mit is takar a fogalom? 

Ezzel a névvel szoktuk illetni az észak-afrikai porforrásterületekről kiinduló intenzív porkifúvásos epizódokat, melyek során a több ezer vagy tízezer kilométeres távolságba is eljut – olykor hatalmas mennyiségben – a szaharai finomszemcsés poranyag.

Mikor találkozhatunk porral a légkörünkben?

A Közép-Európát érintő porviharos események egy jellemző tavaszi-nyári szezonális eloszlássa lrendelkeznek. Az elmúlt években mégis egyre több alkalommal figyelhettünk meg őszvégi-téli, jelentős porkimosódással együtt járó epizódot. Ennek hátterében a jelenleg zajló éghajlatváltozást és az ennek következtében kialakuló egyre nagyobb délies amplitúdójú magaslégköri áramlásokat sejtjük. 

Mi alapján gondoljuk? És hogyan játszik ebben szerepet a klímaváltozás?

Megbízható műszeres mérési adatokkal az 1880-as évek óta rendelkezünk, azóta a globális átlaghőmérséklet 1,5˚C-ot emelkedett. Ennek a melegedésnek a döntő többsége az elmúlt 10-15 évben történt és a térbeli eloszlása sem egyenletes; a poláris területek melegedése többszöröse az alacsonyabb szélességek hőmérsékletváltozásának (ezt nevezzük arktikus amplifikációnak). A mérsékeltövi ciklontevékenységért felelős Rossby-hullámok alakulása a meridionális hőmérséklet függvényében változik, minél kisebb ez a különbség, annál lomhább, nagyobb amplitúdójú magaslégköri hullámok képződnek az arktikus amplifikáció miatt.

Ha ez valóban így működik, akkor kettős következménye lehet a hazánkat érintő szaharai porviharos eseményekre vonatkoztatva: (1) a lassabb nyugat-keleti irányú mozgás révén tovább fennmarad a porviharos epizód kialakulásáért felelős szinoptikus meteorológiai helyzet; (2) a nagyobb délies kilengése egy ilyen magaslégköri hullámnak nagyobb valószínűséggel vezet a teknőről lefűződő hidegcsepp létrejöttéhez, mely a legintenzívebb porviharos események hátterében áll.

Kell-e félni a szaharai portól?

A szárazon kihulló por a felszínen is megjelenhet, de sokkal látványosabb az egyre gyakoribbá váló csapadéknak köszönhető nedves ülepedés, amit véres esőként is emlegetnek. Az esőcseppekkel felszínre érkező vöröses, narancssárgás sivatagi eredetű porszemcsék foltokat hagynak az autók szélvédőjén, karosszériáján, a tetőablakokon, a kertibútorokon, a fák levelein, de nagykiterjedésű hómezők egész felületét is képesek elszínezni.

Anyagi összetételét tekintve nem igazán nevezhető különlegesnek a szaharai por. Lényegében kvarc, földpát, kalcit, dolomit szemcsékről és agyagásványokról van szó, a különböző forrásterületi tulajdonságok miatt változatos arányokban. A szervetlen összetevőkön túl természetesen sok egyéb más is megfigyelhető a poranyagban: spórák, gombák, baktériumok, azaz lényegében az összes szaharai mikroorganizmust azonosítani lehet kismennyiségben.

Egészségügyi hatásai a megnövekedett légköri porkoncentráció kellemetlenségén túl nem jellemzőek. A légköri PM10-es szállópor koncentrációja Spanyolország, Olaszország és Görögország egyes régióiban a szaharai porkitörések alkalmával gyakran az egészségügyi határérték fölé emelkedik, emiatt az új európai emisszió csökkentési direktívák betartása esetenként nem valósítható meg.

A műszeres mérések folyamatos fejlődése révén olyan anyagokat is ki lehet mutatni a légkörből, mely elsőre talán meglepőnek tűnik. Emberi tevékenység hatására mára lényegében nincs olyan pontja Földünk felszínének, ahol ne lenne nyoma az ember egyre drasztikusabb környezetrombolásának. Ahogy a kertünk talajából, úgy a magashegységek jégmezőiről, az óceánok mélyéről és akár a legtávolabbi sivatagi térségekből is kimutattak már mikroműanyagokat, növényvédőszerek vagy épp gyógyszerhatóanyagok maradványait. Ezeknek a mennyisége jellemzően jócskán az egészségügyi határérték (, ha egyáltalán értelmezhető adott komponensre ez a fogalom) törtrészét éri el. 

A Szahara térségében is zajlottak azonban kísérleti atomrobbantások a XX. században. Ezeknek a radioaktív termékei ma is kimutathatók. Szó szerint nagy port kavart egy viszonylag friss tanulmány, mely kimutatta, hogy francia atomrobbantások izotópjai érték el Európát egy 2022-es porviharos esemény során. A cikk legfőbb mondanivalója az volt, hogy az izotóp-összetétel alapján pontosabban meghatározható volt, hogy miféle kísérletből (amerikai, szovjet vagy francia) származott a radioaktív izotóp, és az is könnyebben visszavezethető volt ezáltal, hogy pontosan honnan fújta ki a szél a finomszemcsés poranyagot. Mindenféle egészségügyi küszöbérték alatt maradt sugárzási szint és nem volt magasabb, mint bármely helyi talaj háttérsugárzása. Ennél komolyabb dózis éri az embereket a reptereken vagy egészségügyi intézményekben.

Mekkora mennyiségről van szó? És honnan jön a por?

Több tízmillió tonnányi szaharai por került most a légkörbe. Amúgy, Földünk porforrásterületeinek éves kibocsátása néhány milliárd tonnára tehető, melynek legnagyobb hányada a Szahara területéről kerül ki.

Korábbi években a fő lehordási területnek tekintett sivatagi-félsivatagi térségek gyér mérőhálózata miatt nem rendelkeztünk megfelelő mennyiségű meteorológiai adattal. Ez mára már megváltozott, így a közvetlen felszíni és légköri mérések adatsorai, valamint a globális távérzékelési módszerekkel gyűjtött adatok alapján a porviharok kialakulását, méretét és gyakoriságát, ezáltal a légkörbe kerülő por mennyiségét, és a mindezeket szabályozó éghajlati, meteorológiai, geomorfológiai, föld- és talajtani, illetve antropogén folyamatokat viszonylag jól ismerjük.

A légköri por környezeti jelentőségének felismerése révén kialakított specifikus meteorológiai mérőhálózatok terjedésének és a műholdas mérési adatsorok elegendő hosszúságának és hozzáférhetőségének, valamint a folyamatosan fejlődő számítógépes adatelemzési technikáknak köszönhetően a jelenkori porviharok legfontosabb lehordási területeit, szezonális vagy többévente jelentkező intenzitási változásait egyre pontosabban ismerjük.

Mik a szaharai por környezeti hatásai?

Az elmúlt években a környezeti kutatások homlokterébe kerültek a légköri porral kapcsolatos vizsgálatok, azon egyszerű tényből kifolyólag, hogy hazánkkal ellentétben bolygónk számos „porosabb” térségében fontos éghajlati és egyéb környezeti jelenség esetében bizonyosodott be a porviharok által a légkörbe juttatott aeroszol részecskék (aeroszol: légkörünk szilárd és cseppfolyós halmazállapotú részecskéinek halmaza) domináns szerepe. Földünk energiaháztartását nagyban befolyásolja, hogy a Napból érkező rövidhullámú sugárzás mekkora hányada éri el a földfelszínt. A légköri por jelentős hatással bír a sugárzási energia visszaverésében, elnyelésében és szórásában; többnyire lecsökkentve ezáltal a beérkező energia mennyiségét. Ezen közvetett hatáson túl, egyes ásványi összetételű apró részecskék a felhőképződést is fokozzák, tovább csökkentve ezzel a besugárzást.

Az energiamérleget szintén befolyásoló szén-dioxid koncentráció kismértékű módosításában is részt vesz a sivatagból kifújt por. Bolygónk tüdejének számító erdőségeinken túl, az óceáni ökoszisztémák szerepe a CO2 elnyelésében döntő jelentőségű. Azonban a szárazföldektől és tengeráramlásoktól távol eső térségek biológiai értelemben sivatagnak tekinthetők, hiszen a növényi életformák számára nem rendelkeznek kellő mennyiségű tápanyaggal. A légkörből kihulló poranyag tápanyagot (Si, Fe, P stb.) szolgáltat e térségek számára, hozzájárulva ezzel a fitoplankton szervezetek szénmegkötő tevékenységéhez.

Egyes forrásterületekről származó porkitörések alkáliákban gazdag anyaga a csapadék pH-viszonyait is módosíthatja, hozzájárulva ezzel a savas esők gyakoriságának csökkenéséhez. Szaharai eredetű porhullásos események felismeréséhez azonosító bélyegként használják a megnövekedett kémhatású csapadékokat. Egyesek szerint a Pireneusok és az Alpok enyhén-lúgos tavai a XX. század második felében a szaharai por hatására nem váltak savassá, ellentétben például a Skandináv térség hasonló tavaival.

Miért érdekes mindez nekünk?

A szél által légkörbe juttatott porszemcsékkel és azok kiülepedése után felhalmozódott finomszemcsés, úgynevezett hullóporos eredetű üledékekkel kapcsolatos vizsgálatok a környezeti kutatásokhomlokterében állnak. Az eolikus por mennyisége érzékenyen reagál az éghajlati változásokra, így az akkumulálódott poranyag fizikokémiai tulajdonságai is mind tükrözik a felhalmozódásukkor uralkodó környezeti viszonyokat. Éppen ezért használjuk a legismertebb, hazánk területének is csaknem felét borító hullóporos löszsorozatokat előszeretettel a paleoklimatológiai rekonstrukciók során.

Különösen igaz ez manapság, amikor az emberi tevékenység hatására lezajló, a földtörténeti múltban nem látott dinamikájú, sebességű éghajlatváltozással nézünk farkasszemet. A Föld-rendszer megértése szempontjából rendkívüli jelentőséggel bírnak a (1) légkörben lezajló különböző léptékű változások; a (2) változásokra érzékenyen reagáló, sérülékeny térségek (pl. szárazságokkal sújtott régiók) környezeti állapota; (3) az egyre gyakoribbá váló szokatlan természeti jelenségek (pl. szaharai porhullás és kimosódás a Kárpát-medencében) megmagyarázása valamint (4) a rendszerben lezajló változásokban játszott emberi szerep mértékének meghatározása, mely a természetes variabilitás megismerése nélkül lehetetlen.

A kérdéskör bonyolultságát mutatja, hogy vizsgálatok során számos tudományterület eredményeinek felhasználására van szükségünk, hogy a folyamatokat rendszerként elemezhessük (pl. a kőzetliszt-méretű szemcsék kialakulásának földtani folyamatai; a porviharokat eredményező szinoptikus meteorológiai viszonyok és légtömegek mozgáspályáinak, trajektóriáinak elemzése; az ásványi por biogeokémiai ciklusokban betöltött szerepe; éghajlatmódosító folyamatok kölcsönhatásai; antropogén hatások stb.). A földrajzi gondolkodásmód szintetizáló jellege alapjaiban szükséges azoknak a tér- és időbeli kereteknek az egységes kezeléséhez, melyeket figyelembe kell vennünk munkánk során; a néhány mikron átmérőjű ásványi szemcséktől a több tízezer kilométer távolságokra eljutó légtömegekig; a néhány órás, napos porviharos eseményektől indulva a földtörténeti múltban évmilliós ciklusokig, kiegészítve ezt még a jövőre vonatkozó modellekkel. A számos nagyságrendet átölelő dimenziók az egységként történő kezelésének és elemzésének az igénye teszi ezt a kérdéskört a mai modern földrajztudomány egyik legérdekesebb és legizgalmasabb problematikájává.

További részletekért:

Első nagyobb léptékű összefoglalónk 2013-ban jelent meg a hazánk területén azonosított szaharai porviharos eseményekről: Varga et al.(2013) Analysis of Saharan dust intrusions into the Carpathian Basin (Central Europe) over the period of 1979-2011. Global and Planetary Change 100. pp. 333–342. https://doi.org/10.1016/j.gloplacha.2012.11.007

Ezt követte rögtön egy a “szokásostól” eltérő epizódokat bemutató cikkünk, amiben már sejtettük, hogy valami átalakulóban van: Varga et al. (2014). Unusual Saharan dust events in the Central European Carpathian Basin in 2013 and early 2014. Weather 69. (11) pp. 309–313. https://doi.org/10.1002/wea.2334

Ezt követően a hosszútávon is beazonosított változások és a háttérben álló mechanizmusok 2020-ban kerültek bemutatásra: arga, Gy. (2020). Changing nature of Saharan dust deposition in the Carpathian Basin (Central Europe): 40 years of identified North African dust events (1979–2018). Environment International 139. 105712 https://doi.org/10.1016/j.envint.2020.105712

Aztán volt egy 2016-os évet feldolgozó anyagunk: Rostási et al. (2022). Saharan dust deposition in Central Europe in 2016 : a representative year of the increased North African dust removal over the last decade. Frontiers in Earth Science 10 Paper: 869902 https://doi.org/10.3389/feart.2022.869902

Tavalyelőtt pedig ennek megerősítése és kiegészítése is megtörtént, lefedve ezzel a teljes átalakulási időszakot: Varga et al. (2023). Increasing frequency and changing nature of Saharan dust storm events in the Carpathian Basin (2019–2023)–the new normal?. Hungarian Geographical Bulletin, 72(4), 319-337. https://doi.org/10.15201/hungeobull.72.4.1

A 2024-es és 2025-ös évben a szaharai por és a fotovoltaikus energiatermelés kapcsolatrendszere került a fókuszunkb, melyek szintén publikálásra kerültek, ezúttal a Renewable and Sustainable Energy Reviews hasábjain: Varga et al (2024).  Effect of Saharan dust episodes on the accuracy of photovoltaic energy production forecast in Hungary (Central Europe). Renewable and Sustainable Energy Reviews 193. 114289 https://doi.org/10.1016/j.rser.2024.114289 és Varga et al. (2025). Desert dust and photovoltaic energy forecasts: Lessons from 46 Saharan dust events in Hungary (Central Europe). Renewable and Sustainable Energy Reviews 212. 115446 https://doi.org/10.1016/j.rser.2025.115446, illetve Varga, Gy., Gresina, F., Gelencsér, A., Csávics, A., Rostási, Á. (2026). The shadow of the wind: the impact of Saharan dust on photovoltaic power generation in the Mediterranean. Renewable Energy 256F https://doi.org/10.1016/j.renene.2025.124337