Sivatagi por Finnországban – nem csak a Szahara anyaga jelenik meg Észak-Európában

Tárgyilagosan, hivatalosan: Finnország légkörébe eljutó sivatagi porviharos eseményeket azonosítottak magyar kutatók egy nemzetközi együttműködés keretében a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézetének vezetésével. A vizsgálatok során olyan porviharos eseményeket tártak fel a kutatók, melyek során a poranyag a Szahara, az Aral-Kaszpi térség és a Közel-Kelet sivatagos területeiről az észak-európai ország légkörébe is eljutott. A jelenleg zajló éghajlatváltozás nyomai is tetten érhetők voltak, egyértelműen látszott a dél-észak irányú (meridionális) légköri áramlások egyre gyakoribbá válása, melynek hátterében a magasabb földrajzi szélességek fokozott felmelegedése áll. Az eredményeket a nagy presztízsű Environment International folyóiratban közölték a kutatók.

 

Dr. Varga György a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa vezetésével zajló kutatások során hazai, izlandi és finn kollégákkal együttműködve elemezte az 1980-tól 2022-ig tartó időszakra vonatkozóan a Finnország légterébe nagytávolságokról eljutó porviharos eseményeket. A modellszámítások, műholdas mérések és felvételek, valamint felszíni mérőállomások adatai alapján potenciális poros helyzetként meghatározott epizódok közül a légtömegek mozgáspályáinak számításai során megerősítést nyert, sivatagi-félsivatagi térségekhez visszavezethető események kerültek az adatbázisba. Így a vizsgált 43 év során 86 nagytávolságból érkező porviharos eseményt sikerült kimutatni Finnország légkörében, melyek közül 59 szaharai forrásterületekről, 22 az Aral-tó kiszáradt medréből és a Kaszpi-tenger térségének sivatagi-félsivatagi térségéből, 5 esemény pedig a Közel-Kelet sivatagaiból származott.

Noha, ezeknek a forrásterületeknek a porkibocsátása (a “kiszárított” Aral-tavat leszámítva) közvetlenül független az emberi tevékenységtől, mégis ki kell emelnünk, hogy a jelenleg zajló, antropogén eredetű klímaváltozás hatásai megjelentek az idősorokban és az egyes epizódok szinoptikus meteorológiai hátterét szemlélve is. A viszonylag ritka téli események száma 2010-től megduplázódott, különös jelentőséget adva a vizsgálatoknak, hiszen minden azonosított téli alkalom során jeleztek ónos esőt a helyi meteorológusok. (A porviharos eseményekkel együtt járó magasabb légkörben történő melegbeáramlások állnak az ónos eső kialakulásának hátterében, melyre hazai példaként a 2014-es normafai katasztrófát hozhatjuk fel, melynek hátterében szintén megjelent a szaharai porbeáramlás.)

Ezek a szezonalitásban történt változások hasonlóan alakultak Európa számos más térségében, így Magyarországon is. Éppen ezen hazánk térségében megfigyelt szaharai porszállítási gyakoriság- és intenzitásváltozások irányították korábban a kutatók figyelmét Észak-Európa irányába. A változások hátterében ugyanis az arktikus térség fokozott felmelegedése és ennek következtében az alacsonyabb és magasabb földrajzi szélesség közti csökkenő átlaghőmérséklet-különbség áll, mely miatt a magaslégköri futóáramlások erejüket vesztik és egyre inkább meanderezőbbé válnak, hullámzóbb mintázatot vesznek fel. Ennek során nagyobb valószínűséggel alakulnak ki olyan helyzetek, amikor hosszú időn keresztül dél-északi irányú áramlások uralkodnak, nagyobb eséllyel jut el a por az északi területek felé is. Ezeket a változásokat a hazai vizsgálatokon túl sikerült már Izland esetében is kimutatni.

Efféle jelenségekkel kapcsolatos szisztematikus, hosszútávú vizsgálat Finnország térségében korábban még nem készült, egyes események kapcsán jelentek meg hírek, olykor esettanulmányok. Jelen kutatás, a vizsgált időszak hosszán túl, abból a szempontból is újkeletű volt, hogy nem csupán a domináns szaharai forrásterületekről származó epizódok kerültek górcső alá. Az Aral-tó térsége eklatáns példája a káros emberi hatásoknak: Földünk egykoron negyedik legnagyobb területű tavát tápláló Amu- és Szir-Darja vizét elöntözték a gyapotföldek öntözése céljából, így ma az egykori tómeder helyét bolygónk egyik legújabb sivataga az Aralkum foglalja el. Ebből a térségből származott az azonosított porviharos események egynegyede. Ami még jobban meglepte a kutatókat az az volt, hogy öt alkalommal közel-keleti (szíriai, szaúd-arábiai és iraki) forrásterületekről érkező por is eljutott Finnországig.

A vizsgálatok során ismét bizonyítást nyert, hogy az éghajlatváltozás következtében megváltozó légköri folyamatok egyre inkább hozzájárulnak a szélsőséges időjárási események kialakulásához. A nagytávolságokra eljutó poranyag, azonban nem csupán egy tünete mindennek, hanem például az északi térségek hóval és jéggel fedett térségeiben kiülepedve, a gyorsabb olvadáshoz is hozzájárulhat, mivel a sötétebb felszín több hőt nyel el, tovább fokozva a magasabb szélességek fokozottabb felmelegedését. A kutatások megkezdése óta két alkalommal oly mértékű szaharai porkiülepedés történt Finnországban, hogy a Finn Meteorológiai Intézet a lakosság segítségét kérte, hogy minél több pormintát elemezhessenek a kutatók. A felhívásban azt javasolták, hogy a szaunákban olvasszák fel a havat és ezután küldjék el a mintákat.

A kutatások az NKFIH FK138692, valamint az RRF-2.3.1-21-2021 projektek támogatásával, magyar, finn és izlandi kutatók részvételével valósult meg.

Kapcsolat: Dr. Varga György (varga.gyorgy@csfk.org +36-20-226-3346)

Az open access cikk: https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0160412023005160